Na, akkor most bemutatkozok!
Én vagyok az, aki itt majd trágár szavakat és kifejezéseket fog használni!
Én vagyok az, aki nem boldogul az életében!
Én vagyok az, aki az elmúlt 31 évet azzal töltötte, hogy szart se tett le az asztalra pár diplomán és felsőfokú szakképzésen és egy színötös, általános dicsérettel letett érettségin kívül.
Én vagyok az, aki egy darab szakmájában sem dolgozott.
Én vagyok az, aki sütött lángost, lapátolt szart, szedett epret, dolgozott gyárban a soron, miközben a diplomájával a mérnökségen lett volna a helye, volt bolti eladó és szex chat operátor, de alapvetően nem csinált semmi értelmeset az életben azon kívül, hogy van két nyérce és még ez utóbbi sem igazán értelmes, cserébe tök értelmetlen! 
Én vagyok az, aki letöltötte a törött kijelzőjű telefonjára a tetves Snapchatet, de rájött, hogy nem szeret szelfizni és nincs egy szál ember se, akinek bármi szart el tudna küldeni, mert két ismerőse használja csak, az egyikkel éppen most szakított, a másik meg mindig ott van, ha történik bármi megörökítendő.
Én vagyok az, aki a Tumblr-en nem tudja normálisan belőni a #hashtag-eket, így senki nem fogja megtalálni a posztjaimat, de amúgy őszintén le is szarom.

Ja, és az is én vagyok, aki lassacskán elveszíti a lakását és az autóját és egy sátorban fog lakni a két nyércével! 
Ja, és a mentális állapotom is romlik, mivel gyógyszerkönyvi minőségű borderline személyiségzavart diagnosztizáltak nálam egy pár éve. 
Én vagyok az a lehetetlen alak, aki azt se érti, hogy hogy a csöcsbe lehetnek barátai, de vannak, hála a Teremtőnek! 

A blog meg arról fog szólni, hogy én elmondom, hogy hogy jutottam oda, ahol vagyok ma és hogy hogyan vészelem át a hajléktalanságot, amíg haza nem jutok valahogy a kedves kis otthonomba a jószágaimmal, ami csak 2500 km-re van! 

Akkor kezdjünk is bele! 

Ja, és ehhez a poszthoz sem fogok címkét hozzáadni, mert amúgy azt is leszarom, hogy elolvassa-e valaki!