Semmi!

Na, de komolyra fordítva a szót: tényleg semmi!
Az egész egy l'art pour l'art szenvedés!

Jó, nem mondom, hogy nem tud jó lenni az élet néha, de általában azért fosadék! Jó, azért nagyon frankó bebaszni, ha van miből! Nagyon fasza drogozni is.... régóta nem drogoztam.... sajnos! Na jó, mikor a volt faszim a kezembe nyomta azt a fránya jointot és kiment a konyhába, azért csak beleslukkoltam párat.... készen is lettem, mint a töltött káposzta vasárnap ebédre! (Lehet, hogy nem kellett volna két üveg bort meginni előtte.... )... mondjuk egy hülye volt a fickó....és három mellbimbója volt... mondjuk a szex jó volt vele... az hiányzik, nem is kicsit.... de a bor jobban hiányozna, ha nem ihatnék... meg randa is emberünk, mint a világháború.... de tényleg! Mindig tudtam, hogy nem is emberi a külseje, de gondoltam, hogy jó arc, meg majd baszunk sokat, de nem.... azért szerettem azt a fogyatékkal élőt! :) Na, de amikor elkezdett pattogni, hogy nekem mit hogy kellene csinálni, mikor ő az, aki hétvégi apuka egy kis tetves nyomorékkal, akit nagyon gyűlöltem, bár nem is láttam soha...Nos akkor aztán betelt a pohár.... ja, hogy utálom-e a gyerekeket?! Naná! Nagyon! Minek kezdtem olyan faszival, akinek van kölyke?! Mert egy hülye vagyok! A Tinderen találkoztunk, szóval én csak egy jót akartam kúrni.... de aztán valahogy egymásba zuhantunk... na, nem tartott sokáig! :D

Aztán most meg nincs senkim, csak a barátom, aki halál szerelmes belém - nyilván nem kölcsönös -, aki kivárta békésen, amíg elmúlik a nagy szerelem a másik faszival! És most visszarobbant az életembe, mintha mi se történt volna....Pancser! De azért nagyon szeretem! Ő is olyan nagyon szerencsétlen, mint én! ... Jól mutatunk együtt: Én, a szörnyeteg punk és ő, a rettenetes vörös hajú viking! Lövök is egy képet a jószágaimról és elküldöm neki Snapcheten, hogy végre, két hét után használjam is azt a szart! 

Na, akkor most bemutatkozok!
Én vagyok az, aki itt majd trágár szavakat és kifejezéseket fog használni!
Én vagyok az, aki nem boldogul az életében!
Én vagyok az, aki az elmúlt 31 évet azzal töltötte, hogy szart se tett le az asztalra pár diplomán és felsőfokú szakképzésen és egy színötös, általános dicsérettel letett érettségin kívül.
Én vagyok az, aki egy darab szakmájában sem dolgozott.
Én vagyok az, aki sütött lángost, lapátolt szart, szedett epret, dolgozott gyárban a soron, miközben a diplomájával a mérnökségen lett volna a helye, volt bolti eladó és szex chat operátor, de alapvetően nem csinált semmi értelmeset az életben azon kívül, hogy van két nyérce és még ez utóbbi sem igazán értelmes, cserébe tök értelmetlen! 
Én vagyok az, aki letöltötte a törött kijelzőjű telefonjára a tetves Snapchatet, de rájött, hogy nem szeret szelfizni és nincs egy szál ember se, akinek bármi szart el tudna küldeni, mert két ismerőse használja csak, az egyikkel éppen most szakított, a másik meg mindig ott van, ha történik bármi megörökítendő.
Én vagyok az, aki a Tumblr-en nem tudja normálisan belőni a #hashtag-eket, így senki nem fogja megtalálni a posztjaimat, de amúgy őszintén le is szarom.

Ja, és az is én vagyok, aki lassacskán elveszíti a lakását és az autóját és egy sátorban fog lakni a két nyércével! 
Ja, és a mentális állapotom is romlik, mivel gyógyszerkönyvi minőségű borderline személyiségzavart diagnosztizáltak nálam egy pár éve. 
Én vagyok az a lehetetlen alak, aki azt se érti, hogy hogy a csöcsbe lehetnek barátai, de vannak, hála a Teremtőnek! 

A blog meg arról fog szólni, hogy én elmondom, hogy hogy jutottam oda, ahol vagyok ma és hogy hogyan vészelem át a hajléktalanságot, amíg haza nem jutok valahogy a kedves kis otthonomba a jószágaimmal, ami csak 2500 km-re van! 

Akkor kezdjünk is bele! 

Ja, és ehhez a poszthoz sem fogok címkét hozzáadni, mert amúgy azt is leszarom, hogy elolvassa-e valaki! 

Kösz, hogy itt lehetek! Nagyon fasza, hogy picsoghatok majd a nulla darab követőmnek! Átszerkesztettem ezt az automatikus bejegyzést, ahogy kell, szóval most már okés.... Most már felvághatom az ereimet?!